Help!

Szard le!

F'szom már!!!!!!!!! K'rvára elegem van ám...

Minek kell fikázni másnak a történetét??

Ha nem tetszik ,akkor ne nézzed bazdmeg.

Én sem fikázom senkinek a történetét,még akkor sem,ha nem tetszik. Csak elolvasom és otthagyom.

És nem értem,hogy minek kell kiakadni azon,amit Adamről írtam!!

Úgyis mindenki tudja,hogy nem igaz!!!!!!!!!!!

Felőlem aztán most mindenki bombázhat megvető kommikkal.

Engem aztán nem érdekel,mert én mind a két srácot egyformán imádom.

Csupán ennyit akartam... na szevasztok...

Új blog.

Sziasztok!!:)

Elkezdtem egy új blogot:)

Remélem tetszeni fog nektek:)

Pussz:)

http://nap.blogzona.hu

Lehangolva

Sziasztok :)

Sajnos úgy vettem észre,hogy teljesen felesleges volt felraknom a 32.fejezetet.

Összesen csak 1 db kommentem érkezett és ez nagyon lehangoló.

Ráadásul Anonymus ismét lehúzta a történetemet. Ugyan is tegnap kb. 5 perc alatt 2 hervadt rózsát kaptam tőle.

Kérlek titeket,ha elolvastátok,akkor írjatok is a 32. fejezethez vagy legalább küldjetek rózsát.

KÉRLEK.

Pusz.

Soha ne mondd,hogy soha

32.fejezet

3 hónap múlva:

- Hol van a csokrom?? - aggódva kutattam a szobám asztalán.

- Itt van nálam. – mondta Christian és elismerő mosollyal a kezembe nyomta azt.

- Köszi. – elvettem tőle a csokrot majd ránéztem. – Min mosolyogsz?? – kérdeztem tőle,amikor megláttam az arcát.

- Csak azon,hogy Justin nagyon szerencsés,hogy egy ilyen lányt vehet ma feleségül. – jelentette ki egyre halványodó mosollyal az arcán majd a tekintetét a földre szegezte.

- Jajj Chris. – kissé meghatódtam attól,amit mondott,de nem szerettem volna,ha ez nagyon látszana rajtam,így inkább hálásan megöleltem,hogy addig se lássa az arcomat.

- Komolyan mondtam. – jelentette ki. – De én is az vagyok,mert ma én is feleségül vehetem Lilit. – mosolyodott el újra.

- Tudom. Lili nagyon boldog volt reggel. És én is nagyon boldog vagyok,hisz végre örökre összekötöm az életemet álmaim szerelmével és ez nekem sokat jelent. Szeretem Justin Biebert. És én most az igazi Justinról beszélek és nem a sztárról. Engem nem érdekel,hogy ő híres és gazdag. Engem csak az érdekel,hogy szeretem őt és ez a legfontosabb,ami most számít. – vallottam be.

- Justin tényleg nagyon szerencsés. – mosolygott rám Chris. – Ivett már felhúzta a menyasszonyi ruháját?? – kérdezte aggodalmasan.

- Igen. Klau is meg Lili is. És amint látod én is már felhúztam. – mosolyogtam rá. – Adam és Molly is felöltöztek már?? – aggodalmaskodtam most én.

- Persze. – vágta rá. - Elég érdekes egy esküvő lesz ez. Mindannyian ma házasodunk. Dávid és Klau, Adam és Molly, Ryan és Ivett, Te és Justin na meg hát Lili és én. – jelentette ki vigyorogva.

- Hát igen. Elég furcsa egy esküvő lesz. – vigyorogtam vissza rá.

Mindenki elkészült. Beszálltak a fiúk egy limuzinba és elindultak előbb,mint mi lányok.

5 percen belül megérkezett egy másik limuzin. Az összes lány beszállt és elindultunk a templomba. 10 perc alatt odaértünk. Nagyon izgultam. A szívem egyre hevesebben vert az izgalomtól. Én mentem előre a templomban. Sorban jöttek utánam a lányok. Először Klau,utána Ivett majd Lili és végül Molly.

Amikor megláttam Justint még hevesebben dobbant a szívem. Ő csak elismerően nézett rám. Mikor odaértem rögtön szembe álltam vele. Belenéztem abba a gyönyörű barna szemeibe és végre megnyugodtam. Tudtam,hogy ez a nap lesz számomra a legszebb és a legemlékezetesebb az egész életemből.

Ettől a naptól fogva Cintia Bieber lettem. Kicsit furcsa,hogy így Jus húgának ugyan az a neve,mint nekem.

Olyan fura,hogy mostantól mindenkinek más lett a neve,mivel most már mindenki boldog házasságban él szerelmével. Klau új neve Nagy Klaudia. Molly lett Molly Lambert. Lili lett Lili Beadles. Ivett pedig Ivett Butler.

Ha Justinnal vagyok az életem egyre szebb és szebb lesz. Imádom őt és meg is becsülöm.

SOHA nem akarom elveszíteni, mert ha ez megtörténne akkor eltűnne a gombóc a torkomból, a pillangók a gyomromból és a boldogság az életemből.

Szeretlek Justin örökké és halálosan hiszem,hogy ő is így érez irántam,hisz az életét adta volna értem.

Justin smile is my destiny.( Justin mosolya az én végzetem.)

Egyszer… tett egy lépést a szívemhez és innentől kezdve Justin lett a végzetem,pedig ha pár éve mikor még nem ismert őt megkérdezték volna tőlem,hogy kedvelem e Justint,azt mondtam volna,hogy nem. De megismertem… és úgy érzem,hogy mellette képes lennék mindenre.

Nézd… sose gondoltam,hogy tudnék tűzön járni. Sose gondoltam,hogy irányíthatom az égést. Sosem volt erőm magasabbra törni,amíg el nem értem azt a pontot,ahol már nem volt visszaút. És nem lehet meghátrálni,amikor a szíved támadás alatt van. Beleadok mindent. Ez a végzetem. Sose mondom majd,hogy soha. Örökké harcolni fogok és ezt helyesen teszem. Akárhányszor legyőz majd valaki,nem fogok a földön maradni. Soha nem gondoltam,hogy érezhetem ezt az energiát. Soha nem gondoltam,hogy ennyire szabadnak érezhetem magam.

Mióta ismerem Justint bármire képes lennék. Elég erős vagyok,hogy megmásszam a legmagasabb tornyot és elég gyors vagyok,hogy végigfussak a tengeren.

Ezért én azt mondom neked,hogy soha ne mondd,hogy soha.

Találd meg az igazit. És ne feledd egy őrült mondat miatt nem múlhat el.

Cintia Bieber

31.fejezet.

- Mond csak. – sürgettem.

- A jövő héten minden napomon koncertre kell mennem és szeretném,ha velem jönnél. – mondta komolyan.

- Persze,nagyon szívesen mennék veled Jus. – válaszoltam neki mosolyogva,de hamar eszembe jutottak a rajongók. – És mi van a rajongóiddal?? – kérdeztem kicsit szomorkásan.

- Figyelj,ha tényleg szeretnek engem,akkor téged is meg fognak szeretni. – jelentette ki mosolyogva Jus.

- Remélem. – mondtam nem épp meggyőzően.

A beszélgetés után elmentünk vacsorázni és összepakoltuk a ruháinkat,amiket viszünk a koncertekre.

Bár még csak szombat volt már másnap ott kellett lennünk az egyik színpadnál,ugyan is Jusnak próbálnia kellett.

A szombati nap hamar eltelt. Vasárnap korán keltünk. Felkeltünk reggel fél 8-kor és 10-re oda is értünk a próbára.

Amikor megérkeztünk egy nő várt minket.

- Szia kicsim! – köszönt oda Jusnak amin én nagyon meglepődtem.

- Szia Anya! Ő itt a barátnőm. – mutatott be.

- Oh… szóval te vagy Cyny. Justin egyfolytában rólad beszél. – mondta Jus anyja kedvesen mosolyogva miközben megölelt.

- Remélem csak jókat mond rólam. – viccelődtem,de közben bökdöstem Justin vállát.

- Persze, egyfolytában azt mondja,hogy te egyszerűen tökéletes vagy. És ahogy látom igaza volt. – mosolygott elismerően rám a kedves nő.

- Köszönöm. – mosolyogtam vissza rá.

- Mellesleg Pattie Malette vagyok. – mutatkozott be Jus anyja.

- Örvendek Pattie. – fogtam vele kezet.

- Justin nevezte el amúgy a húgát. – jelentette ki Pat.

- Sajnos nem tudom a nevét,mert hiába kérdeztem ő nem árulta el. – mondtam neki.

- Cintia. Cintia Bieber. – jelentette ki mosolyogva Pat majd ránéztem Jusra és egy szelíd mosolyt ejtettem felé.

Pattie megmutatta a szállásunkat,ahol aludhatunk az éjjel. Jus aznap még próbált én viszont nagyon fáradt voltam így másnap reggelig aludtam. A koncert elkezdődött este fél 8-kor majd az egyik szám  után  Jus felhívott a színpadra,hogy vele énekeljem végig az egyik szerelmes számát. A szám végén mindenki állva tapsolt ekkor Jus elém állt és megszólalt a mikrofonba. :

- Köszönjük szépen! – kiabált bele a mikrofonba. – Szeretnék egy kis csendet kérni. – jelentette ki Jus a közönségnek.

Ekkor Ryan rohant fel a színpadra és elvette Justól a mikrofont majd megállt mellettünk.

Én csak értetlenül néztem rájuk. Ám ekkor Jus szembe állt velem,megfogta a kezemet és letérdelt előttem Ryan pedig Justin felé tartotta a mikrofont. Jus kivett a zsebéből egy ékszeres dobozkát,felnyitotta és így szólt:

- Cyny… hozzám jösz feleségül?? – kérdezte még mindig előttem térdelve és az egyik kezemet fogva.

- Justin… én… IGEN,szívesen hozzád mennék! – jelentettem ki miközben örömömben könnyeztem.

Ekkor ő felállt én pedig a nyakába ugrottam.

Ez volt az én szerencse koncertem. Ez a koncert tett engem híressé ugyan is ezen a koncerten figyeltek fel a hangomra és ezt Justinnak köszönhetem. Azt is neki köszönhetem,hogy megismertem az igaz szerelmet és boldog életet élhettem vele életem végéig.

Lili és Chris

30. fejezet.

Justin napról-napra egyre jobban lett.

Majd végül amikor hazamehetett természetesen én vittem haza drága szerelmemet.

Hazaértünk és mindenki elkezdte kérdezgetni Justint.

Kicsit sokkot kaptam,hogy Justin még alig épült fel,de máris zargatják ezért mindenkinek megmondtam,hogy egy ideig felejtsék el őt had pihenje ki magát.

Egész nap csak feküdt a szobámban én pedig kiszolgáltam,hogy ne kelljen felkelnie.

A telefonját is én kezeltem,hogy ne ébredjen fel,ha keresik.

Minden második percben kereste valaki.

Vagy a stúdiósok vagy a menedzserei.

Szörnyű volt.

Azt sem tudtam,hogy mit mondjak nekik,hisz én nem értettem ehhez.

Végül már annyira elegem lett ebből,hogy kikapcsoltam Justin telefonját,hisz nem vagyok a személyi asszisztense.

Justin másfél hét alatt fel is épült és sajnos elkellett mennie egy világturnéra ,de én sajnos nem mehettem vele,mert a rajongók nagyon dühösek rám,hogy Jus majdnem meghalt miattam.

2 hónapig nem láttuk egymást. Szörnyű volt.

Egy hónap elteltével nem bírtam tovább a semmittevést így tehát elmentem a régi barátnőmhöz Lilihez.

Nagy meglepetésemre nem volt egyedül.

- Szia Cyny!- köszönt nekem mosolyogva miközben kinyitotta az ajtót.

- Szia Lili! Ugye nem zavarok?? – kérdeztem érdeklődve.

- Jajj,dehogy is zavarsz. Csak itt van a  barátom. Ha jól tudom,akkor te is ismered. – jelentette ki vigyorogva majd beinvitált a lakásába és onnan pedig be a nappaliba.

- Oh… szia Chris! – köszöntem oda a szöszi fiúnak,amikor megláttam.

- Helló! – köszönt vissza mosolyogva.

- Szóval ti most együtt vagytok?? – kérdeztem megdöbbenve.

- Igen. – bólogatott Chris.

- És nagyon boldogok vagyunk. – jelentette ki boldogan Lili.

- Na ennek szívből örülök. – mondtam mosolyogva.

Remekül éreztem magamat náluk.

Délután 5 órakor hazamentem és bekapcsoltam a számítógépemet.

Az első dolgom az volt a gép előtt,hogy megnézzem Justin twitteres adatlapját.

Nagyon sok új bejegyzése volt.

Például:

- Nagyon jó  itt Torontóban,csak az a legnagyobb bajom,hogy az én egyetlenem nem lehet itt velem,mert a rajongóim még mindig mérgesek rá. Szeretlek Cyny és NAGYON hiányzol nekem.

Miután ezt elolvastam muszáj volt neki válaszolnom erre.

- Örülök,hogy jól érzed magad. Sajnálom,hogy nem lehetek ott,de megértem a rajongóid felháborodását,hiszen majdnem elvesztettek téged és ha te nem lennél akkor már én sem élnék. Én is szeretlek Biebs és nekem is NAGYON hiányzol. Érezd jól magad. Már nagyon várlak.

Közzétettem az üzenetet,de válasz nem jött.

Jus biztos elfoglalt.

10 percig vártam a válaszára,de nem jött semmi ezért leraktam az íróasztalra a gépemet és elmentem fürödni.

Fürdés után lehuppantam a gép elé,hogy megnézzem,hogy Jus írt e már választ,de még mindig nem írt.

Kicsit unatkoztam már ezért inkább lefeküdtem aludni.

Ez az 1 hónap unalommal teli volt. Majd eljött a nagy nap.

Jus végre hazajött.

Mikor megérkezett én a nyakába ugrottam örömömben.

Nagyon sok izgalmas történetet mesélt én viszont mivel semmi említésre méltó dolgot nem csináltam ez alatt a 2 hónap alatt ezért nem tudtam neki mit mesélni.

Ám egyik pillanatban megtörte a nagy csöndet.

- Szeretnék mondani valamit. – jelentette ki én pedig majd megőrültem,hogy mi lehet az amit mondani szeretne nekem.

Egyre jobban.

30. fejezet első mondata,hogy lássátok,hogy Jusnak nem lesz semmi baja.

Másnap Justin egyre jobban lett.

Szeretlek!

29.fejezet.

A fiatal srác megtöltötte a fegyvert majd a lányra szegezte.

- Mond csak Cyny emlékszel rám?- kérdezte a lánytól. Persze nem várt választ.

- Én vagyok Ben. Vagy ha jobban tetszik a te mostoha apád. - jelentette ki gonosz mosollyal az arcán. A lány szeme a döbbenettől és a félelemtől kerekre tágult.

A két fiú bomba szerűen robbant be a lakásba. Miközben a harmadik lélekszakadva rohant fel a lépcsőn.

Ben tovább is mosolygott majd a lányra emelte a töltött fegyvert.

-NE!- lökte félre Justin Adamet és Dávidot. Majd saját testével fogta fel a szerelmének címzett golyókat ezzel megpecsételve a sorsát…

Gyorsan odaugrottam hozzá és a karjaimban tartottam. Sírtam.

Adam gyorsan hívta a mentőket és a rendőrséget. Addig Dávid leütötte Bent,aki elájult. 10 percen belül meg is érkeztek a mentők és a rendőrök is. Berakták Justint a mentőbe én pedig végig fogtam a kezét. Még eszméleténél volt így tehát elkezdtem beszélni hozzá.

- Justin én sajnálom,hogy olyan makacs voltam meg azt is,hogy veszekedtünk. Igazad volt. Ne hagyj el kérlek soha. Minden rendben lesz. Szeretlek. – mondtam neki miközben sírva a haját simogattam.

- Én is sajnálom. Te se hagyj el… soha. Szeretlek. – válaszolta erőtlenül.

Miután megérkeztünk a mentősök betolták Justint a műtőbe,hogy kiszedjék a golyókat a testéből. Miközben végigtolták a folyosón végig fogtam a kezét,amig csak lehetett.

Idegtépő várakozás volt az a 2 óra amig vártam az orvost,hogy kijöjjön végre.

Sokáig vártam ott. Az a 2 óra nekem két évnek tűnt. Amikor megláttam az orvost akkor kezdtem el izgulni igazán.

- Kálmán Cintia?? – kérdezte tőlem.

- Igen! Justin jól van?? – kérdeztem türelmetlenül.

- A barátja jól van. Nemsokára felébred,de még kába lesz. – válaszolta gyorsan.

- Köszönöm. – mondtam majd újra leültem és megvártam amig szólnak nekem,hogy láthatom Justint.

10 perc múlva már bemehettem hozzá.

- Justin?? – kérdeztem tőle könnybe lábadt szemekkel.

- Ébren vagyok. – válaszolta nekem. Amikor ezt meghallottam egy óriási kő esett le a szívemről

- Jajj Justin annyira sajnálom. Szeretlek!! Ne hagyj el soha kérlek. – mondtam neki sírva és óvatosan átöleltem őt.

- Én is szeretlek. Nem hagylak el. – mondta nekem mosolyogva.

Állásinterjú

Helló. Sorry,hogy nem jött be az előző befejezés,csak nagyon szar volt a hangulatom. Megpróbálom még folytatni egy kicsit és happy-re írni a végét,de kérlek ne pártoljatok el tőlem egy kis botlás miatt,különben azt nem élném túl. :(

28.fejezet.

Miután vége lett a beszédnek mindenki bement a termébe. Én,Jus,Adam és Ryan voltunk az A osztályban. Ivett,Klau,Dávid és Christian voltak a B osztályban. Elég sokszor voltak együtt az óráink.

Nagyon élveztem a sulit így,hogy velem vannak a szeretteim.

Hamar eltelt ez a 3 év,a sulival végeztem végleg,de jött a 23. születésnapom.

Sajnos Justin nem lehetett ott,mert megszületett a húga és oda kellett mennie.

Telefonon beszéltem aznap Justinnal,de amikor megkérdeztem a kislány nevét akkor nem válaszolt csak elterelte a témát.

Hosszas beszélgetés után elköszöntünk egymástól.

Ekkor kaptam egy Smst az anyámtól,hogy a nevelőapám Ben nagyon mérges rám,mert megszakítottam velük a kapcsolatot és meg akar engem keresni.

Anyu azt is mondta,hogy nagyon vigyázzak magamra,mert ha Ben iszik,akkor nagyon ijesztően viselkedik és nagyon kötekedős mostanában.

A szülinapom utáni hetekben fenyegető Smseket kaptam Bentől,de úgy gondoltam,hogy csak nagy a szája és úgysem tenne semmit.

Ezzel le is zártam az ügyet.

De egyáltalán nem voltam nyugodt.

Minden egyes nap egyre feszültebb lettem.

Ám egyik nap Justint is megfenyegette telefonon.

Justin nem ijedt meg tőle csak engem féltette Bentől.

Pénteken kaptam egy telefonhívást,hogy mehetek az állásinterjúra.

Elmondtam Justinnak,Dávidnak és Adamnek a pontos címet,hogy hova megyek.

Justin azt mondta,hogy szerinte nem jó ötlet,hogy elmenjek,mert Ben bárhol felbukkanhat.

- Jajj Justin,nem mulaszthatok el minden alkalmat Ben miatt. – jelentettem ki.

- És mi van,ha ő valahol megbújva téged követ?? – kérdezte aggódva ám egy kicsit megemelte a hangját.

- Justin te paranoiás vagy! – vágtam a fejéhez.

- Ez nem igaz csak szeretnélek megvédeni! De ha te elakarod rontani az egész életedet,akkor tedd meg! – kiáltott rám erélyesen. Ezzel a mondatával nagyon megbántott és ezt ő is észrevette. – Figyelj én sajnálom. – mentegetőzött.

- Csak engedj el. – mondtam neki halkan. Ő erre kisétált az ajtón majd becsapta maga mögött azt.

Még volt egy teljes órám az állásinterjúig így tehát bőven volt időm elkészülni és rendbe hozni magamat.

Amikor készen lettem elköszöntem Adamtől és Dávidtól.

- Ügyes légy. - kiabáltak.

- Srácok itt egy levél. Valaki vigye be. – kiabáltam vissza nekik,mivel már nem volt kedvem visszamenni,mert akkor elkéstem volna.

- Mutasd! - kapta ki Adam a kezemből én pedig sietve lementem az autómhoz és elindultam a helyszínre.

"Hmm... Cyny mos indult el az "állásinterjúra" ejnye- bejnye...rossz kislány… mindenkinek bedől…még ha nem is szabadna."

Miután Adam elolvasta ezt a pár sort tudta ,hogy nagy baj van. Rögtön hívta Dávidot és pár perc múlva már autóval mentek Benhez.

Justin lassan lépet be a kicsi lakásba. Nem volt otthon senki csak egy levél az asztalon. Barna szemével gyorsan futotta végig a sorokat. Ijedten rohant ki a lakásból a kocsijáig. Tudta ,hogy hol lakik Ben hisz emlékezett arra,amikor Cyny mesélte neki a címet.

Egy naiv lány lépett be  lakásba. Meglepődve tapasztalta az erős karokat amelyek köré fonódtak. Sötét volt ő pedig nagyon félt.

Mint ahogy vele együtt a 3 fiú is. Adam és Dávid szinte kiugrottak a kocsiból és rohantak be Ben lakásba.

Moziból veszekedés

27.fejezet.

- Hát elmegyünk itthonról. – mondta Klau komoly arccal.

- És mégis hova?? – tette fel a kérdést Dávid.

- Arról nektek nem kell tudnotok. – jelentettem ki majd kisétáltam a bejárati ajtón a lányokkal együtt.

Szegény fiúk csak lepődötten bámultak ránk,de nem zavart minket.

Elmentünk a moziba másfél órába telt,mire odaértünk,mert minden egyes kirakatnál megcsodáltuk a ruhákat és táskákat,de végül is odaértünk  és beültünk az egyik filmre. Körülbelül 5 perce néztük a filmet,amikor Klau megszólalt.

- Lányok… itt van Dávid. – jelentette ki halál komoly arccal.

- Hogy mi?? – döbbentem le majd oda pillantottam,ahol Dávid ült. – Miért beszélget azzal a lánnyal?? – kérdeztem Klauéktól miközben a Dávid melletti lányra mutattam.

- Fogalmam sincs,de ha haza érünk,akkor az első dolgom az lesz,hogy kérdőre vonom őt. – mondta magabiztosan Klau.

- Jajj ne már. – győzködte Ivett.

- De kérlek előbb győződj meg róla,hogy tényleg ő az. Csörgesd meg és ha ő az,akkor úgyis kimegy felvenni a telefonját. – kérleltem.

- Jó,akkor tárcsázom. – így is tett majd a pár sorral előttünk ülő srácnak elkezdett csörögni a telefonja és kiment a teremből,hogy felvegye azt. Mi persze rohantunk utána. Amikor utolértük Dávid csak mosolyogva megszólalt.

- Sziasztok. Hát ti moziba jöttetek?? – kérdezte miközben végignézett  ruháinkon.

- Ezt én is kérdezhetném. – vetette oda neki Klau.

- Én csak eljöttem az egyik régi ismerősömmel. Már 3 éve nem láttam és csak most tudtunk találkozni. – magyarázkodott Dávid.

- Oh… szóval egy régi ismerősöddel… - mondta gyanakvóan Klau. – És nekem erről miért nem lehetett szólni?? – förmedt rá Dávidra aki csak megszeppenve nézett.

- Azért,mert ebből is milyen nagy ügyet csinálsz. Ő csak egy régi haverom. – kiabált vissza Dávid.

Ekkor összenéztünk Ivettel és bólintottunk egyet.

- Én nem is… - eddig mondta mert én fejbekólintottam őt Ivett meg Dávidot. Ők csak simogatták a fejüket az ütés helyén és felém fordultak én pedig elkezdtem az oktató jellegű beszédemet.

- Srácok gyerekesen viselkedtek. Vegyétek már észre magatokat. Klau, túl féltékeny vagy és hinned kéne Dávidnak. Hisz a bizalom az alapja minden kapcsolatnak. De ha a bizalom eltűnik,akkor annak a kapcsolatnak is vége. – magyaráztam Klaunak majd Dávid felé fordultam és elkezdtem a mondandómat amit neki szántam. – Dávid, te pedig nem voltál őszinte. Az őszinteség pedig szintén fontos egy kapcsolatban ugyan úgy,mint a bizalom. – miután ezt elmondtam nekik csak bűnbánóan néztek egymásra és bocsánatot kértek egymástól is,meg tőlem is. Végül is nem mentünk vissza a filmre csak Dávid ment vissza, hogy elköszönjön az ismerősétől. Hazamentünk és nagyon halkan mindenki besurrant a szobájába és 5 percen belül már aludtunk is. Másnap az első dolgunk az írószer boltba vezetett,ugyan is másnap évnyitó lesz. Megvettük a szükséges dolgokat. Én persze vettem egy Justin Bieberes leckefüzetet,hogy húzzam egy kicsit Jus agyát.

Az egész nap abból állt,hogy elmentünk a könyveinkért és bekötöttük azokat meg a füzeteket is. A bolondozás sem maradhatott el. Egymásra is ragasztgattunk minden féle kis cetlit. Este már nagyon fáradtak voltunk így fürdés után mindenki aludni tért. Reggel szörnyű volt felkelni,de végül is sikerül. Miután elkészültünk rögtön el is indultunk az iskolába. Kicsit csodálkoztam,hogy Adam Ryan és Christian is jönnek velünk. De később megtudtam,hogy ők is ideköltöznek. Ryan Ivett miatt és persze Jus miatt. Christian pedig azért,mert a barátnője Amanda itt lakik valahol az iskola közelében. Adam pedig… miattam. Egész úton kézen fogva sétáltunk Jussal és még a sulinál sem engedtük el egymás kezét. Ahogy beértünk a suli udvarra azonnal belebotlottam Lilibe, Nikibe, Mollyba és Hannába. Amikor meglátták,hogy Justin kezét fogom,akkor tátva maradt a szájuk.

- Sziasztok! – mondtam majd megöleltem őket egyesével.

- Szia. Mi ez a nagy banda itt?? – kérdezték tőlem.

- Hát először is ő itt Justin a barátom. – kezdtem vele,hogy tudassam a lányokkal,hogy Jus velem van. Utána mindenkit bemutattam mindenkinek és elindultunk a helyünkre,hogy az igazgató beszédét meghallgassuk.

Szerintem te vagy neki az igazi.

26.fejezet.

Ahogy hazaérkeztem rögtön belefutottam Jusba és elmeséltem neki mindent.

Ő persze csak mosolygott.

Bár az Adames sztorinak nem kifejezetten örült,de nem csinált belőle ügyet csak megpuszilt és elment a konyhába én pedig kiültem a teraszra gondolkodni.

Egyrészt azért imádom annyira Just,mert mindig megért és nem féltékenykedik,kedves aranyos és egyszerűen tökéletes.

Ő olyannak szeret engem,amilyen tényleg vagyok. Nem próbál megváltoztatni.

A sulitól nagyon félek,mivel nagyon sok lány van ott,akinek Justin már a rögeszméjévé vált.

Bízom Justinban,de akkor is félek,hogy végleg elveszíthetem.

Ha elhagyna,akkor csak egy emlék lenne számomra.

Követném kémlelném bárhol is jár… annyit biztosra tudok,hogy a szívem nem hátrál,ha Justin Bieberről van szó,hisz Jus az én életem értelme.

A gondolkozásomat egy fiú hangra szakította meg.

- Minden rendben?? – kérdezte Christian majd lassan leült a mellettem lévő műanyag székre.

- Igen,csak gondolkodtam. – mondtam Chrisnek majd egy mosolyt próbáltam varázsolni az arcomra,de nem sikerült.

- Aggaszt valami?? – kérdezte érdeklődve.

- Csak az… hogy a suliban egy csomó lány van és … - hadartam,de Christian félbeszakított.

- És félsz,hogy Justin esetleg elhagyna téged egy másikért. – fejezte be a mondatomat.

Sóhajtottam egy nagyot majd megszólaltam.

- Igen. – mondtam csalódottan majd a földre szegeztem a tekintetemet.

- Justin nem olyan. Ő nagyon hűséges típus és teljes szívéből imád téged. Tudom,hogy ez így van,mert ismerem őt már régóta. Ahogy rád néz,ahogy rólad beszél,ahogy meglát téged vagy amikor csak rád néz látni lehet rajta,hogy nagyon szeret téged. Eddig még egy lánynál sem volt ilyen. Szerintem te vagy neki az igazi. – mondta miközben a vállamra tette a kezét bíztatóan és végig nagyon komoly volt.

- Köszönöm. – mosolyogtam rá majd hálásan megöleltem.

Még 5 percig beszélgettünk kint a teraszon majd ő bement és Adam kijött hozzám.

- Mi a helyzet?? – kérdezte tőlem miközben lehuppant a székre amin az előbb Christian ült.

- Nincs semmi különös. – válaszoltam lazán.

- Minden rendben van azzal a kölyökkel?? – kérdezte abban reménykedve,hogy már nincs köztem és Jus között semmi,de hamar elvettem a kedvét.

- Igen. Persze. – válaszoltam mosolyogva.

- De ugye tudod,hogy én mindig itt leszek neked?? – kérdezte miközben megszorította az egyik kezemet.

- Tudom. És hálás vagyok neked,de ne legyél csak egy tartalék. Keress magadnak valakit és éld az életedet boldogan. Ne csak azt nézd,hogy én Jussal vagyok. Legyél te is boldog. – bíztattam.

- Köszönöm. – mondta majd hálálkodva megölelt.

Ekkor az ajtó felé néztem és Jus csak mosolyogva nézett minket. Én csak visszamosolyogtam.

Majd mikor végre Adam elengedett akkor bement a házba Jussal együtt.

Ryan pedig kijött hozzám.

- Hali. Meg sem nézed az ajándékodat,amit tőlem kaptál?? – kérdezte kaján vigyorral az arcán majd a kezembe nyomta azt a dobozt,amiben az ajándék volt.

- De. – válaszoltam majd kinyitottam a dobozt.

A dobozban találtam egy ’Bieber FEVER’ feliratú övet,ami rózsaszín volt.

- Na tetszik?? – kérdezte Ryan vigyorogva.

- Értettem a célzást Ry. – vigyorogtam vissza majd felálltam és bementem a házba megkerestem Ivettet és Klaut,hogy kérdezzek tőlük valamit.

- Szia Cyny! – köszöntek oda.

- Helló! Elmegyünk este moziba 3-an?? – tettem fel a kérdést.

- Naná! – vágták rá.

Felmentünk a lányokkal a szobámba és elkezdtünk a moziba készülődni.

- Lányok van egy ötletem. – jelentette ki Ivett miközben gonoszan vigyorgott.

- És mi az?? – kérdeztük egyszerre vigyorogva.

- Nagyon dögösen sminkeljünk és öltözzünk fel. A fiúknak pedig ne mondjuk el,hogy moziba megyünk,had higgyenek azt,amit akarnak ugyan is őket nem hívjuk el magunkkal. – osztotta meg a tervét velünk Ivett.

- Szuper ötlet. – nyilvánítottam ki a véleményemet.

Klau is beleegyezet. Kisminkeltük magunkat és mindenkinek adtam egy-egy dögös ruhát a gardróbomból.

Klau egy kék koktélruhát viselt egy kék balerinacipővel. Ivett egy fekete csőnadrágot és egy piros csőtoppot egy piros-fekete dorkóval. Én pedig egy töröknadrágot egy rózsaszín denevérujjú felsőt és egy fekete magas szárú dorkót,amiben rózsaszín cipőfűző volt. Mindenki felkente a megfelelő színű sminket majd megcsináltuk a hajunkat dögösre. Este fel 7-re készen is lettünk majd lementünk a fiúkhoz,hogy egy kicsit húzzuk az agyukat.

Ahogy leértünk a lépcsőn a fiúknak tátva maradt a szájuk,amikor megláttak minket.

- Hát ti hova készültök?? – kérdezte Ryan értetlenül.

Egymásnak teremtve

25.fejezet

- Várjunk csak!! Justin,neked is meg Cynynek is egy világítótorony tetején történt naplementében?? Ráadásul fogadásból?? – ez nekem gyanús. – Jelentette ki Ryan.

Elkezdtük boncolgatni a témát és kiderült,hogy Jus volt az,akivel az első csókom történt.

- Hát ezek szerint mi egymásnak vagyunk teremtve. – bohóckodtam.

- Úgy látszik. – nevettek fel a többiek.

- Jól van. Ki kérdez?? – tette fel a kérdést Jus.

- Majd én. – felelte Klau. – Kivel volt eddig a legjobb a csók?? De erre őszintén kell válaszolni! – mondta Klau.

Jus: Természetesen az én hercegnőmmel.

Dávid: Babykémmel.

Adam: Hát én inkább nem kommentálok. Nem akarok balhét. Amúgy ebből a mondatomból már le lehet szűrni,hogy ki az. – mondta miközben egy röpke pillantást vetett rám.

Christian: A mostani barátnőmmel.

Ryan: Ivivel.

Ivett: Ryannel.

Én: Jussal természetesen. – válaszoltam majd Jusra néztem,aki Adamre egy büszke pillantást vetett amiért őt választottam és nem Adamet.

Klau: Dáviddal.

- Srácok… szerintem ezt most hagyjuk abba. Elég volt az erőfitogtatásból mára. – állítottam le a játékot.

- Egyetértek. – vágta rá Klau.

- Különben is Jus… a telefon még nálam van. – mosolyogtam rá.

- Nem sokáig. – vigyorgott vissza Jus.

- Na jó gyerekek. Ne kezdjétek el újból. Nem akarok megint rátok nyitni. – mondta Ryan kaján vigyorral az arcán. Én viszont NAGYON zavarba jöttem,hisz a többiek nem tudják,hogy mi történhetett itt fent amikor Ryan ránk nyitott ezért ők bármi másra gondolhatnak. Ekkor Adamre néztem és láttam,hogy egy kicsit le van törve.

- Ryan ez az elszólásod kicsit félreérthető volt. – jelentette ki Jus.

- Tudom. Direkt mondtam így. – vigyorgott ismét kajánul Ryan.

Sóhajtottam egy nagyot majd megszólaltam.

- Kösz Ryan. Elrontottad a hangulatot. – mondtam neki.

Ryan nem válaszolt,csak vigyorogva kiment a szobámból. A többiek pedig elköszöntek tőlem és Justól majd elmentek lefeküdni. Amig odamentem becsukni az ajtót addig Jus lefeküdt az ágyba és bekapcsolta a Tv-t. Nem sokkal később csatlakoztam hozzá majd nem sokkal később már aludtunk is. Nagyon hamar keltem és már nagyon untam,hogy egyedül ülök felöltözve,kisminkelve és szép hajjal lent a konyhában. Ezért úgy gondoltam,hogy elmegyek sétálni.

A házamtól nem messze volt egy játszótér oda vezetett az utam. Leültem a hintára és csak néztem ki a fejemből. Már egy ideje ott ültem amikor egy lánycsapat odaszaladt hozzám.

- Csajok!! Ez a lány Justin Bieber barátnője. – kiáltott fel az egyik.

- Úristen! Kérhetek egy autógrammot?? – kérdezte egy másik izgatottan miközben egy tollat és egy jegyzettömböt nyomott a kezembe.

- Honnan veszitek,hogy Justinnal járok?? – kérdeztem értetlenül,mivel nem tudtam róla,hogy van e fent az interneten kép rólunk.

- Hát Justin twitterén egy olyan kép van kint,ahol éppen csókolóztok. –jelentette ki a sárga fölsős lány.

Én csak néztem rájuk értetlenül. Ekkor a zöld toppot viselő lány a kezembe nyomta a telefonján,amin megmutatta nekem Justin twitteres adatlapját. Tényleg egy csókos kép volt a profilképe.

’Hát tényleg felvállalja,hogy a barátnője vagyok??’ kérdeztem magamban miközben a szívem megtelt melegséggel és nem tudtam mást,mint mosolyogni. Egy idő után visszaadtam a lánynak a telefonját majd adtam nekik autógrammokat a jegyzettömbbe.

- Kérlek mesélj valamit Justinról! – kérlelt a rózsaszín fölsős lány.

- Nem tudok róla mit mesélni. Ő egyszerűen… tökéletes. – jelentettem ki eléggé elérzékenyülve. - Sajnálom lányok,de nekem most mennem kell. – mondtam nekik.

- Várj! Lehet egy kérdésem?? – kérdezte a zöld toppos lány.

- Jó,de ez az utolsó. – mondtam mosolyogva nekik.

- Miért van az,hogy Adam Lambert twitterén is rajta vagy?? – tette fel a kérdést majd folytatta. – Ráadásul úgy,hogy csókolóztok. – mondta majd kérdően bámultak rám.

- Hát… én… - hebegtem-habogtam,de összeszedtem magam majd megmondtam nekik az igazat. – Adam a volt barátom csak még nem volt ideje letörölni a képet. Vagy csak tetszik neki a kép. – válaszoltam őszintén majd elköszöntem tőlük. Persze hazáig néztem,hogy nem követnek e,mert nem akartam,hogy riporterek meg paparazzik tolakodjanak a házam előtt.

Csókos téma

24.fejezet.

A földön fekve birkóztunk Jussal ő még mindig félmeztelen volt. Ekkor léptek be a szobám ajtaján a váratlan vendégek.

- Anya?! Apa?! – lepődtem meg hirtelen. Jus gyorsan lemászott rólam és segített nekem felállni a földről. – Ti mit kerestek itt?? – kérdeztem tőlük lepődötten.

- Gondoltuk meglátogatunk,de ahogy látjuk rosszkor jöttünk. – szólalt meg anya.

- Jajj,neeem. Dehogy is. – mondtam nekik.

- És ki ez a fiú?? – kérdezte apa természetesen morgós arccal.

- Oh… elnézést. Milyen udvariatlan vagyok. Justin Drew Bieber vagyok. – mutatkozott be Jus majd kezet fogott a szüleimmel.

- Anya,apa… Justin a barátom. – jelentettem ki.

- Szuper. – mondta unottan az én ’’drága’’ apám.

- Apa! – förmedtem rá.

- Szóval csak annyit akartunk,hogy lent van a nappaliban az ajándékod,de mi már megyünk is,mert ahogy láttuk dolgotok van. – mondta apa kicsit nagyképűen majd lesétáltak a lépcsőn. Én és Jus a nyomukban voltunk.

- Ez kínos volt. – súgta oda nekem Jus.

- Nekem mondod?? – tettem fel ezt a költői kérdést. Ekkor jutott az eszembe,hogy Klauék is itt vannak…  - Anya várj! – kiáltottam rá,ugyan is ki akart menni a teraszra.

- Mi az?? – kérdezte kíváncsian.

- Hát… - kezdtem el,majd 3 másodpercig csak hallgattam. – Idehozok neked valakit,akit már régen láttál. – mondtam mosolyogva majd kiosontam a teraszra. – Klau! Most azonnal bújtasd el Dávidot és te is bújj el! Anyuék itt vannak. Igyekezz! – mondtam,de úgy,hogy anyuék ne hallják meg. Ahogy Klau és Dávid elbújtak kiengedtem anyuékat a teraszra.

- Szóval kit akartál mutatni?? – kérdezte anya.

- Hát Ivettet. Ő is itt van. – mondtam miközben Ivire mutattam. – Ő pedig itt Christian,Ryan és Adam. – mutattam be a fiúkat.

Anyuék is bemutatkoztak majd mondták,hogy menniük kell. Így is tettek. Elmentek és Klauék előmásztak a rejtekhelyükről.

Folytattuk a bulit. Anyuék ajándékát meg sem néztem. Nagyon jó volt a buli. Mindenki remekül érezte magát. Táncoltunk, énekeltünk, nagyon jókat ettünk és ittunk.

Mivel nem akartuk,hogy vége legyen a bulinak ezért mindenkit meghívtam,hogy aludjanak nálam. Persze mindenki beleegyezett. Este 10 óráig mindenki készen lett a fürdéssel és fent gyűltünk össze a szobámban. Megbeszéltünk,hogy olyat fogunk játszani,hogy valaki feltesz egy kérdést és mindenkinek válaszolnia kell rá.

- Had kezdjem a kérdezééést!!! – kiabált Ryan izgalmában.

- Jó,kezdjed. – mondtam neki miközben a szemeimet forgattam.

- Hány évesen csókolóztatok először?? -  tette fel a kérdést Ry.

Jus:14;Dávid:13;Adam:12;Christian:14;Ryan:12;Ivett:13;Én:14;Klau:14.

- Akkor most kérdezek én. - mondtam. – Milyen volt az első csók?? – kérdeztem.

Jus: Hát igazából fogadásból történt az első csókom, csak azt tudom,hogy egy világítótorony tetején estem túl az első csókomon naplemente közben. A lány nagyon szép volt és kedves is. A csók meg tökéletes volt.

Dávid: Végül is nem volt rossz. Csak esett az eső bementünk egy fedett helyre és hát megtörtént.

Adam: Fiatal voltam,de egy idősebb lánnyal történt az eset. A lány tapasztalt volt és így jó volt.

Christian: Az enyém egy felelsz vagy mersz játék közben történt. A csaj pedig náthás volt. Egy szóval… GUSZTUSTALAN volt.

Ryan: Az enyém borzalmas volt. A csaj totál be volt piálva és amikor megcsókolt olyan volt,mintha szájba öntöttek volna egy vödör vízzel.

Ivett: Az enyém a volt pasimmal történt. Amúgy romantikus volt,meg minden legalább is az elején. De utána megéreztem a leheletét. És tisztára hányingerem lett tőle.

Én: Az enyém gyönyörű volt. A világítótorony tetejére vitt fel naplementében. Iszonyat romantikus volt és a srác is kedves volt,de utána tudtam meg,hogy fogadásból tette az egészet.

Klau: Az enyém egy iskolai bálon történt,sötét volt és félrenéztem az emberkét. Szóval egy tök idegen srácot csókoltam meg.

Váratlan vendégek

23.fejezet.

Ryan már elég közel volt hozzám,de mégsem öntött le vízzel egyenlőre. Megállt tőlem másfél méterre és csak nézett. Justin az ágyon ülve nézte az egészet. Ránéztem Jusra és rámosolyogtam,majd megfogtam Ryan pólóját és közelebb húztam,majd megöleltem közben végig ravasz mosoly volt látható az arcomon. Jus csak nézett,hogy mi van. Ryan is csak állt,de végül is visszaölelt és behunyta a szemét. Ekkor kivettem a poharat a kezéből majd elengedtem Ryant. Ő is elengedett.

- Ravasz vagy te csaj. – mondta Ry csalódottan.

- Tudom. – válaszoltam. – Bocsi,de másra kell ez a víz. – vigyorogtam Ryanre. Majd a fejemmel Justin felé mutattam. Ryan rögtön rájött,hogy valami tervem van Jussal és a vízzel.

- Rendben. – mosolygott vissza Ry. – De én viszont most megyek. – jelentette ki Ryan és úgy is tett.

- Hé Jus. Gyere csak ide! – mosolyogtam Jusra miközben az ujjammal mutattam,hogy jöjjön oda hozzám.

- Mi az?? – kérdezte Jus és odajött hozzám. Ekkor ’’véletlenül’’ a pólójára öntöttem a vizet.

- Jajj bocsi. Így muszáj lesz levenned ezt a vizes pólót. – mosolyogtam Jusra.

- Oh… szóval erre ment ki a játék. – vigyorgott rám Biebs.

- Nem tudom,hogy miről beszélsz. – tettem az ártatlant,persze nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Biebs is csak vigyorgott,majd levette a lila pólóját.

- Akkor biztos nem bánod,ha most felhúzok egy másikat. – vigyorgott ravaszul.

- Persze,hogy nem bánom. – válaszoltam,majd elkezdtem tekergetni a hajamat és csak úgy nézelődtem.

- Rendben,akkor megyek is felöltözni. – mondta Biebs és elindult az ajtó felé.

- Szóval itt hagysz?? – kérdeztem és bevágtam a műdurcát.

- Maradjak?? – kérdezte vigyorogva.

- Hát… - húztam az agyát.

- Csak akkor maradok,ha ideadod a telefonodat. – vigyorgott Jus.

- Nem. Arról ne is álmodj. – mondtam neki komoly arccal.

- Naaa kérlek. – nyafogott Jus miközben a telefonom felé nyúlt.

- Neeem Jus. – mondtam neki miközben a másik kezénél fogva próbáltam visszaráncigálni. Ám amikor nagyot rántottam Justin kezén,elestünk. Ő meg elkezdett kúszni a telefonom felé. Persze én visszarántottam. Elég nevetséges szituáció volt. Ott birkóztunk a telefonom miatt a földön. Persze most is betoppantak a váratlan vendégek. De rajtuk nagyon meglepődtem. Sőőőt…

Csak lazán Cyny

22.fejezet.

- Jól van. Nincs harag. – mondtam Adamnek.

- Köszönöm. – mosolygott rám Adam majd megölelt,de csak barátilag.

- Adam… nem kapok levegőt. – viccelődtem.

- Oh… Sorry. – mondta Adam miközben elengedett.

- Segítenél kivinni a Red bullokat?? – kérdeztem Adamtől.

- Persze. – mondta Adam és kivittük a Red bullokat.

Majd felmentem a szobámba és felvettem a földről az ’I love Justin Bieber’ feliratú párnámat és visszaraktam az ágyamra. Miután visszaraktam írtam Jusnak egy Smst.

>Valóra váltottad a legszebb álmom. Visszakaptalak bár soha nem is akartalak volna elveszíteni. De ha még nem találtál házat magadnak,akkor szeretném,ha ideköltöznél hozzám. Járhatnánk együtt iskolába,de csak ha te is akarod. Ha nem akarod,akkor maximum én is magántanárhoz fordulok. Gyere fel. A szobámban várlak. Szeretlek Biebs.<

Pár perc múlva lépteket hallottam a lépcső felől amik egyre halkultak,de mivel az ágyamon ültem háttal az ajtómnak nem láttam,amikor Jus bejött. Letett egy vízzel teli poharat az éjjeliszekrényre majd óvatosan leült mögöttem az ágyra és a puszit adott a nyakamra.

- Komolyan gondoltad?? – kérdezte miközben az állát a vállamra helyezte.

- Persze. – hajtottam a fejére az enyémet.

- Akkor a válaszom az,hogy mindennél jobban szeretnék veled együtt lakni és a suli is megoldható lenne. És én is szeretlek hercegnőm. – mondta Jus miközben leguggolt elém és megfogta a kezeimet. – Mellesleg mióta szólítasz Biebsnek?? – kérdezte mosolyogva.

- Rendben. – válaszoltam. – Azóta szólítalak Biebsnek,amióta visszakaptalak. – mosolyogtam vissza rá.

- Oh… értelek. – bólogatott mosolyogva Jus. - És mégis kinek a hibája volt,hogy elveszítettél engem?? – kérdezte Jus játékosan miközben felállt előttem.

- A tied. – mondtam neki játékosan.

- Téves. – folytatta a ’’játékot’’ Biebs miközben rám mászott,mintha birkóznánk.

- Nem-nem. – folytattam én is. Majd úgy tettem,mintha meg akarnám csókolni ám az utolsó pillanatban fordult a kör. Én kerültem felülre. Ott ültem a csípőjén. Persze végig játékosan vigyorogtunk és hát... mivel ez egy ’’birkózás’’ volt ezért közben lefogtuk egymás kezét.

Ekkor lépett be a szobába valaki,de mivel Biebssel voltam elfoglalva ezért nem nagyon néztem az ajtót.

- Csak lazán Cyny.– mondta direkt hangosan Ryan,hogy meghalljuk,hogy ő is itt van. Közben kajánul vigyorgott.

- Wáá… - kiáltottam fel,miközben leestem az ágyról ijedtemben. Persze Ryan jót röhögött. Jus ezt nem találta olyan viccesnek,mivel neki tetszett a ’’játék’’. Nagyon dühös voltam Ryanre,ezért az éjjeliszekrényen lévő pohár tartalmának a felét az arcába öntöttem. Na én ezen röhögtem egy jót Jussal együtt.

Ryan csak állt ott az ajtóban és nem tudta,hogy most mi van. Jus és én megszólalni sem tudtunk,mert annyira nevetségesen nézett ki Ryan,hogy nem tudtuk abbahagyni a röhögést.

- Ez nem vicces! – kiáltott rám Ryan miközben a kezébe vette a poharat.

- Te meg mit akarsz azzal?? – kérdeztem ravasz mosollyal Ryantől miközben elkezdtem hátrálni.

- Bosszú. – válaszolta gyorsan Ryan majd közelíteni kezdett felém.

Miért teszed ezt velem??

21. fejezet.

Kinyitottam az ajtómat és ismét sírni kezdtem.

- Justin?? – rázott ki a hideg,ahogy megláttam őt az ajtóm előtt. Nem öleltem meg. Nem is mentem közelebb hozzá. Csak lehajtottam a fejemet és potyogtak a könnyeim. Justin elmosolyodott és jó szorosan átölelt. Én visszaöleltem, a fejemet pedig a mellkasába temettem és sírtam tovább. Így álltunk már vagy 2 perce,de nem akartam elengedni,nem akartam megszólalni,nem akartam semmi mást csinálni,csak így állni és őt ölelni. Őt,aki számomra mindennél többet jelent. Egyszer csak éreztem,hogy valami vízcsepp féle ráhullik a hajamra,ám ez nem vízcsepp volt… ez Justin volt. Ő is sírt. Együtt sírtunk. Majd elengedtük egymást én kézen fogtam Justint és elindultam be a szobámba. Justin becsukta az ajtót és jött utánam. Lefeküdtünk az ágyamra. A fejemet és az egyik kezemet Justin mellkasára helyeztem,míg ő az egyik kezét a feje alá rakta a másikkal a hátamat simogatta. Ezek voltak életem legszebb pillanatai. Visszakaptam őt… Aki az egész világnál többet jelent nekem. 5 percig csak feküdtünk szótlanul,de már nem sírtunk. Majd Justin halkan,de mégis érthetően megszólalt.:

- Boldog Születésnapot hercegnőm. – mondta Jus és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Miért teszed ezt velem Jus?? – kérdeztem tőle halkan miközben felültem az ágyamon.

- Hercegnőm én csak azt akartam,hogy jobban örülj nekem,ha eljövök a szülinapodra. – mosolygott Justin rám,majd érzékien megcsókoltuk egymást. És ismét érezhettem az egyre növekedő gombócot a torkomban és a pillangókat a gyomromban. Amikor a csóknak vége lett a homlokunk még  össze ért és így ültünk egymással szemben.

- Szeretlek Justin Bieber. – suttogtam neki halkan,ám mégis érthetően.

- Szeretlek. – suttogta vissza. – Gyere mutatok valamit. – mondta Jus majd megfogta a kezemet és felhúzott az ágyról és befogta a szememet és levezetett a lépcsőn majd elvette a kezét a szemem elől.

- MEGLEPETÉÉÉS!! – kiabáltak rám a többiek.

- Úristen! – döbbentem le. Ott állt velem szemben Klau,Dávid,Christian,Ryan,Ivett és Adam. Nagyon örültem nekik. Várjunk csak… ADAM??

- BOLDOG SZÜLINAPOT CYNY!!! – kiabáltak rám ismét.

- Köszönöm nektek. – mosolyogtam rájuk. Mindenki sorban hozta oda az ajándékomat. Justól kaptam meg legutoljára. A kezében egy aprócska doboz volt. A dobozban pedig egy nyaklánc. A nyaklánc medálja átlátszó volt és benne volt egy kövekből kirakott virág,ami lila színű volt és ha mozogtál,akkor pörgött.

- Boldog szülinapot hercegnőm. – mosolygott rám Jus majd megcsókoltuk egymást.

- Jus ez gyönyörű. – mondtam mosolyogva. Jus kivette a kezemből a dobozt és megfogta a kezeimet.

- Még nincs vége az ajándékozásnak. – mondta Jus miközben a kezeimet fogta. – Ideköltözöm. – mondta.

- Úristen!Jus,ez a legjobb ajándék,amit kaphattam. – mondtam és örömömben szorosan átöleltem Just.

Majd miután megrendeltük a pizzát mindenki kiment a teraszra én pedig bementem a konyhába. Adam is követett.

- Figyelj. Szeretnék bocsánatot kérni tőled azért,ahogyan viselkedtem veled. – mondta Adam és a szemembe nézett. – Nem szeretném,ha haragudnál rám. – jelentette ki Adam és a vállamra tette a kezét,de még mindig mélyen a szemembe nézett.

Valóra váltottad a legnagyobb félelmemet

20. fejezet.

Jus felült az ágyra én pedig vele szemben ültem.

- Tudni akarod,hogy mit érzek?? – kérdeztem tőle miközben a haján végighúztam a kezemet..

- Igen. – válaszolta majd megfogta a kezemet,amivel a haját simítottam.

- Amikor megölelsz vagy megcsókolsz a gombóc csak egyre nő a torkomban, a fejem hasogat és a gyomromban a bogarak először pillangóra majd most már madarakká nőtték ki magukat, az izgalomtól... Rettegek és már többször is megfordult a fejemben, hogy nem szabadna belemennem ebbe az egészbe. De aztán rájövök, hogy küzdelem nélkül soha nem fogom megkapni azt amire vágyom. És per pillanat nem vágyom semmi másra, csak rád... Tudom, hogy iszonyat nevetségesen hangzik ez az egész hiszen még… - itt szakított félbe Jus ugyan is megcsókolt.

Ez a csók… többet ért nekem mindennél. Nem tudom, hogy, hogyan lehetne elmagyarázni ezt az érzést... Olyan mintha tudnám, hogy Ő az... Szükségem van rá ahhoz, hogy lélegezhessek és, hogy élhessek... Mintha a lelkem tudná, hogy nekem CSAK rá van szükségem...  Mi ez?? Ez lenne a szerelem?? Mert tudom, hogy szeretem de nekem ez valahogy sokkal többet jelent puszta szerelemnél... Ez az érzés visszaadta az életem még akkor is ha szenvedek... Szenvedek mert tudom, hogy bármelyik nap történhet bármi ami miatt másnap sőt soha többet nem ölelhetem át és nem csókolhatom meg.

Ez a nap hamarabb eljött,mint gondoltam volna. Haza kellett mennem a nyaralásból. Hamar eltelt ez a 20 nap. Justinnal nem akartuk elengedni egymást. Könnyekkel küszködve váltunk el egymástól. Szörnyű volt,mintha a szívemből kitéptek volna egy jó nagy darabot. Már 3 nap is eltelt azóta,mióta utoljára láttam Justint.

Ezért küldtem neki egy Smst.

>Messze vagyok tőled messze, nagyon távol, de, ha szíved szeret, megtalálhat bárhol. Mindig velem vagy lázas éjszakákon, benned lesz majd minden boldogságom. Szeretlek!<

De nem érkezett semmi válasz. Egyre csalódottabb lettem. Másnap megint próbálkoztam korán reggel.

>Szeretném a szívemet borítékba tenni, gondolatban hozzád küldeni. Mert ha tudnád milyen bánatos vagyok. Szomorú a szívem, mert nem veled vagyok!<

’Justin miért nem válaszolsz már??’ – csak ez a kérdés járt a fejemben. Este újból próbálkoztam,de amikor írtam könnyekben törtem ki,hisz akit szeretek rám sem hederít. Arra sem méltat,hogy válaszoljon nekem. Akár csak egy sort,hogy ’ Te marha nem veszed észre,hogy már nem jelentesz nekem semmit??’ még ha ezt is írná, ez is jobb lenne annál,hogy nem válaszol semmit.

Az esti Sms-em tartalma:

>Nem érhetek hozzád, nem fekhetek melléd, nem súghatom oda: csókolj, mert kell még! Te lettél volna a legszebb örömöm, s, ha veled álmodom azt is köszönöm!<

Semmi választ nem kaptam ezért küldtem neki másnap reggel még 1 Smst. Ám ez volt az utolsó üzenet,amit írtam neki,mert már az is fájt,ha csak Jusra gondoltam. Minden nap érte sírtam. Sírva keltem és az egész napom a sírásból állt ugyan ez ment este míg végül sikerült valahogy elaludnom. Az utolsó Sms-em Jusnak ez volt.:

>Minden nap könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom!<

Ám nem bírtam ki. Egész nap könnyekkel küszködve vártam Justin válaszát. SEMMI választ nem kaptam így tehát délután fél 7-kor küldtem neki még 1 Smst.

>Valóra váltottad a legnagyobb félelmemet. Elveszítettelek,de a napokban ne olvass újságot,ugyan is lehet,hogy benne leszek. „A lány,aki Justin Bieber miatt lett öngyilkos”. Jus… én nem vicceltem,amikor azt mondtam neked,hogy halálosan szeretlek.<

Amikor elküldtem az Smst kiborultam. Sírni kezdtem. Az egyik ’I love Justin Bieber’ feliratú párnámat a falnak dobtam. Ekkor hallottam meg egy nagyon ismerős pittyegést. Az ajtóm mögül jött a hang.

Mond... szeretsz te engem??

19. fejezet.

Már zavarba ejtő volt az,ahogy nézett ezért lesütöttem a szememet és otthagytam Adamet.

Vissza mentem Jushoz.

- Adam mit akart?? – érdeklődött Jus.

- Már nem lényeges. – mondtam Jusnak,majd megöleltem.

- Rendben. Figyelj,ha akartok,akkor aludhattok nálam és legalább sokáig virrasztanánk és jól szórakoznánk. – vetette fel az ötletet Jus.

- Én benne vagyok. Végül is én már úgysem gurítok,hiszen már profi vagyok. – hülyültem.

- Úgy van. – mondta nevetve Jus.

- Nem iszunk valamit?? – kérdeztem.

- De. – válaszolta Jus majd kézen fogott.

Elindultunk Klauék felé. Dávid kicsit lepődötten nézett ránk,de Klau súgott neki valamit és amire odaértünk hozzájuk addigra már csak mosolyogtak ránk. Megkérdeztem Klauéktól,hogy ők is ott alszanak e Jusnál és beleegyeztek. Majd odamentünk Ryanékhoz… 5 perce álltunk ott mire végre kimásztak egymás szájából… guszta mondhatom… Na mindegy a lényeg,hogy beleegyezett Ivett is. Amin nem lepődtem meg,hiszen Ryannel fog együtt aludni. Majd végül odamentünk Christianhoz és ő is ott fog aludni Jusnál. Már fél 9 volt amikor hazaindultunk. 9-re megérkeztünk Jushoz,de már mindenki nagyon fáradt volt,így tehát mindenki elment fürdeni. Még szerencse,hogy 3 fürdőszoba volt. Klau és Dávid osztoztak az egyiken,Ivett,Ryan és Christian osztoztak a másikon, Justin és én a harmadikon,amelyik Jus szobájából nyílik. Nagyon fülledt idő volt,így tehát a fiúk mind alsónadrágban rohangáltak a házban fürdés után. A három lány(köztük én) mindannyian has pólóban aludtunk és egy combig érő laza kis rövidnadrágban. Persze a fiúk rögtön kiszúrták a köldökpiercingemet. Justinnak tetszett a legjobban. Én voltam a kis különc,mert csak nekem volt piercingem. Egyik lánynak és egyik fiúnak sem volt semmilyen piercinge. Már mindenki készen volt a fürdéssel,csak Jus fürdött még. A többiek már lefeküdtek,sőt Ivett és Ryan már aludtak,legalább is gondolom,mert nagyon csöndben voltak. Klauék is már lefeküdtek. Christian pedig még Tv-t nézett,de már félálomban volt. Én pedig a Justin szobájában nézelődtem. Nagyon jó illat volt a szobájában. Justin parfümét lehetett érezni a levegőben. Justin hamar végzett a fürdéssel. Bejött a szobába és lefeküdtünk. Nagyon hamar elaludtunk. A nyaralás utolsó heteit Justinnal töltöttem. Totál egymásba habarodtunk. Szerelmesek lettünk. Justin szülinapját is megtartottuk. Hatalmas buli volt. Az utolsó előtti nap a nyaralásból is hamar eltelt. Justinnál ébredtem. Ő még aludt. Lementem a konyhába és ott vártak Ryanék. Természetesen megint nyalták falták egymást Ivettel.

- Ti nem unjátok még,hogy egymás szájában lógtok?? – kérdeztem kicsit unottan.

- Miért zavar az téged?? Ti Justinnal nem szoktatok csókolózni?? – nézett rám értetlenül Ryan.

- Hmm… - dünnyögtem majd Ryan fejéhez vágtam egy zsemlét. Majd megfogtam egy pohár szénsavas vizet és mű durcával az arcomon kisétáltam a konyhából fel Jus szobájába.

Letettem az éjjeliszekrényre a vizet befeküdtem Jus mellé és a hajával kezdtem babrálni. Justin hamar fel is ébredt arra,hogy a hajával babrálok majd amikor felébredt akkor megcsókolt. Majd felpattantam és azt a pohár vizet Justinnak nyújtottam,amit ő meg is ivott. Amikor megitta lerakta az éjjeli szekrényre a poharat és így szólt. :

- Cyny mond… szeretsz te engem?? – tette fel ezt a buta kérdést Jus.

Első kézfogás,első ölelés.

18.fejezet.

Nagyon jókat beszélgettünk és kezdett egyre jobban tetszeni nekem.

Nagyon sokat beszélgettünk az érzelmekről a régi életeinkről,barátokról,barátnőkről szuper volt.

Ebben a pár órában csak Jusnak éltem.

Mellette minden gondomat elfelejtettem.

Délután fél 5-ig voltam Justinnál majd hazamentem letusoltam,kisminkeltem magamat majd felhúztam egy cicanadrágot és egy halvány rózsaszín hosszított toppot egy halvány rózsaszín balerinacipőt és egy fekete fülbevalót. Majd kivasaltam a hajamat, kétoldalt fogtam egy-egy tincset és hátracsatoltam. Ahogy készen lettem rögtön lementem megnézni Klauékat,hogy készen vannak e. Mindenki készen volt. Klau egy fekete csőtoppot és egy szürke cicanadrágot viselt a hajában egy szürke hajpánt volt. Dávid lazán öltözött. Az ő öltözéke egy fehér halászgatya és egy szürke póló volt. Ivett egy kék toppot és egy fekete csőnadrágot viselt.

Mindannyian elkészültünk,de fent hagytam a szobámban a táskámat. Ezért felrohantam érte. Mire leértem már mindenki az ajtó előtt várt. Justin, Ryan és Chris már ott vártak minket a ház előtt. Gyalog mentünk,mivel ennyien nem fértünk volna be Jus kocsijába és amúgy sem volt messze a bowlingpálya. Puszival köszöntöttem a srácokat majd a fiúk bemutatkoztak Ivettéknek. Ahogy láttam Ryannek első látásra bejött Ivett és Ivettnek is bejött Ryan. Chris ment legelöl és mögötte ment mindenki. Csak Jus és én voltunk lemaradva,de ez minket nem zavart.

- Szerintem Ryannek bejön az unokatesód. – jelentette ki Jus.

- Szerintem Ivettnek is bejön Ryan. – mondtam Jusnak.

- Akkor majd összehozzuk őket az este folyamán. – mosolygott rám Jus.

- Rendben. – válaszoltam. – Jus… kérdezhetek valamit?? – kérdeztem Justintól,de olyan halkan,hogy csak ő hallja.

- Persze. – válaszolta nekem Jus.

- A fiúk mondtak valamit,amin elgondolkodtam és éppen ezért szeretném megkérdezni,hogy… mit érzel irántam?? – kérdeztem Justól,de egy kicsit zavarban voltam.

- Szerintem ezt te is jól tudod. – jelentette ki Jus egy mosoly kíséretében,amit én viszonoztam is. Jus ekkor megfogta a kezemet és én hagytam neki. Így mentünk végig az úton. 1 óra volt az út. Persze amikor odaértünk elengedtük egymás kezét,hogy a többiek ne lássák meg,hogy egymás kezét fogtuk. Jus ment előre én pedig követtem.

- Jus én nem tudok bowlingozni. – jelentettem ki félénken.

- Nyugi,majd én megtanítalak. – jelentette ki Jus mosolyogva. Majd megfogott egy golyót és a kezembe adta. Hátulról átölelt és egyszerre gurítottuk a golyót. Az összes bábú eldőlt. Jus még mindig ölelte a derekamat sőt az állát a vállamra helyezte és így mosolyogtunk egymásra. Ekkor Klau intett nekem,hogy menjek oda,de nem akartam,hiszen Jus először ölelt meg és ez nagyon jó érzés volt.

Amikor Jus elengedett akkor odasétáltam Klauhoz.

- Ti most… Mit műveltek?? – kérdezte Klau. – Úgy viselkedtek,mint a szerelmesek. – jelentette ki Klau.

- Hát… - ennyit mondtam majd elmosolyodtam. Innen jött rá Klau,hogy van köztünk valami.

- Neked… tetszik a srác. – kiabálta el magát Klau mosolyogva. Természetesen mindenki minket nézett utána… Én csak tátott szájjal néztem Klaura.

- Ezért még megöllek. – mondtam neki művigyorral.

- Bocsi. – vigyorgott rám vissza Klau.

- Figyellek. – jelentettem ki neki mosolyogva. Ő pedig csak röhögött rajtam. Majd otthagytam Klaut és meg akartam keresni Ivettet. Hát… meg is találtam… Ryan szájában… ugyan is csókolóztak. Ezek normálisak?? 1 órája és kb. 15 perce ismerik egymást. Na mindegy az ő dolguk. A nézelődésemet megzavarta két hideg kéz a szemem előtt.

- Justin… - mosolyogtam,majd megfordultam,hogy lássam Just.

- Nem talált. – mondta miközben én felé fordultam.

- Adam?? – lepődtem meg és meglehetősen elég undorral teli fejet vághattam. – Mit akarsz?? – kérdeztem miközben ellöktem magamtól.

- Hát… megakartam nézni ezt a Bieber gyereket. – mondta,majd a fejével Justin felé mutatott. Justin pedig engem keresett a tekintetével. Meg is talált,majd mosolyogva odaintett nekem,bár kicsit értetlenül nézett azért,mert Adammel voltam. Én is visszaintettem. Adam is integetni kezdett Jusnak,de én a könyökömmel kicsit hasba vágtam,hogy ne tudjon integetni Jusnak.

- Jó láttad és most szia. – köszöntem el majd elindultam Jus felé,de Adam megragadta a karomat és visszahúzott.

- Miért rázol le mindig?? – kérdezte Adam ártatlan arccal.

- Adam,te ennyire hülye vagy?? Megcsaltál. Utána meg bepróbálkoztál volna az unokatesómnál,ha én nem avatkozom közbe. Majd megint rám akartál mászni és most megint próbálkozol nálam. – emeltem fel a hangomat,de senki nem hallotta csak én meg ez a… szóval Adam.

- Sajnálom,de nem tudtam,hogy mit veszíthetek,amig el nem veszítettelek. – mondta Adam bűnbánó arccal.

- Én viszont túlértékeltelek téged. Azt hittem,hogy mi örökre együtt leszünk és nem csak pár napot. De te ezt elrontottad. Ne kérd,hogy bocsássak meg,mert ezt nem tudom elfelejteni. – mondtam majd lejjebb vettem a hangerőt. Adam nem válaszolt semmit,csak végig a szemembe nézett.